A termikus permetezés egy sokoldalú felületbevonási eljárás, amellyel az anyagok széles skáláját alkalmazzák különböző aljzatokra védelmi, dekorációs vagy funkcionális célokra. A különféle termikus permetezési technikák közül a lángpermet illívpermeta két leggyakrabban használt módszer. Mindegyiknek megvannak a maga egyedi jellemzői és alkalmazásai, és különbségeik megértése döntő fontosságú az adott projekthez legmegfelelőbb technika kiválasztásához.
A lángpermetezés, más néven égetési permetezés, magas hőmérsékletű láng használatával a bevonóanyag megolvasztása vagy részleges megolvasztása, és az aljzatra való ráhajtása. A lángot általában oxigén és fűtőgáz, például acetilén, propán vagy hidrogén keverésével állítják elő. A keveréket a szórópisztolyban meggyújtják, 3000 és 3300°C (5430 és 5970°F) közötti hőmérsékletű lángot hozva létre.
A bevonóanyag lehet huzal vagy por alakú. A huzallángpermetezésnél a huzal folyamatosan a lángba kerül, ahol megolvad és sűrített levegővel porlasztja. Az olvadt cseppek ezután a szubsztrátumra jutnak, és bevonatot képeznek. A porlángpermetezésnél a port gravitációs erővel táplálják a pisztolyba, és a lángon keresztül szívják át, megolvadva és lerakódnak az aljzatra.
Sokoldalúság: A lángpermet sokféle anyaggal használható, beleértve a fémeket, ötvözeteket, kerámiákat és műanyagokat.
Hordozhatóság: A lángszóró berendezés viszonylag hordozható, és különféle körülmények között használható.
Költséghatékony: A lángpermet általában olcsóbb, mint néhány más termikus permetezési technika.
Hátrányok
Porozitás: A lángpermettel előállított bevonatok porozitása általában magasabb, ami befolyásolhatja a tartósságukat és a korrózióállóságukat.
Alacsonyabb kötési szilárdság: A bevonat és az aljzat közötti kötési szilárdság alacsonyabb lehet más módszerekhez képest.
Az ívpermet egy termikus permetezési eljárás, amely elektromos ív segítségével melegíti és olvasztja a bevonóanyagot. Az általában huzal formájú anyagot két elektromosan vezető fúvókán keresztül vezetik be, amelyek összefolyva ívet alkotnak. Az ív megolvasztja a huzalt, amelyet ezután porlasztanak és sűrített levegővel a hordozóra lök.
Magas lerakódási arány: Az ívpermet magas lerakódási sebességet érhet el, így alkalmas nagyméretű bevonati alkalmazásokhoz.
Sűrű bevonatok: Az ívpermetezéssel előállított bevonatok jellemzően sűrűbbek és kevesebb pórust tartalmaznak a lángszóró bevonatokhoz képest.
Jó tapadási szilárdság: Az ívpermetes bevonatok általában erősen kötődnek az aljzathoz.
Korlátozott anyagtartomány: Az ívpermet elsősorban fémes anyagokhoz használják, és előfordulhat, hogy nem alkalmas egyes nem fémes anyagokhoz.
A berendezés összetettsége: Az ívszóró berendezés összetettebb és több karbantartást igényel, mint a lángszóró berendezés.
Kezelői készség: Az ívpermetezéssel történő optimális eredmény eléréséhez képzett kezelőkre van szükség.
Az elsődleges különbség a lángpermet és az ívpermet között a hőforrásukban rejlik. A lángpermet oxigén és tüzelőanyag keveréke által generált lángot használ, míg az ívspray elektromos ívet használ a bevonóanyag megolvasztására.
Az ívpermetezéssel előállított bevonatok jellemzően sűrűbbek és kevesebb pórust tartalmaznak, így jobb korrózióállóságot és tartósságot biztosítanak. A lángszóró bevonatok viszont nagyobb porozitásúak és alacsonyabb kötési szilárdságúak lehetnek.
A lángspray sokoldalúbb a felhasználható anyagok tekintetében, beleértve a fémeket, ötvözeteket, kerámiákat és műanyagokat. Az ívpermet elsősorban fémes anyagokra korlátozódik.
A lángspray-t gyakran használják kisebb léptékű és bonyolultabb bevonati alkalmazásokhoz, mígívpermetjobban megfelel nagyobb léptékű és nagyobb volumenű bevonatolási projektekhez.
